Oroszország „csendben” és egyetlen lövés nélkül „foglalta el” Afganisztánt: elismerve a tálibokat!
Az Afganisztánban kialakult posztamerikai vákuumban Moszkva nem vesztegetik az időt, és „kitölti” azt, többszörös előnyökre szert téve.
Sok minden kedvezően változik Oroszország számára a tálib rezsim elismerése után, áll az RT elemzésében.
Amikor Oroszország a múlt héten elismerte az Afganisztáni Iszlám Emirátust, nemcsak egy új nagykövetséget nyitott ott, hanem egy új geopolitikai frontot is.
Lényegében sikerült szövetségeseivé tegye egykori legnagyobb ellenségeit.
A tálibok, akik egyes tézisek szerint az oroszok ősei, súlyos geopolitikai és katonai vereséget szenvedtek az 1979-es hírhedt szovjet beavatkozás során Afganisztánban .
Egy körülbelül egy évtizedig tartó hadművelet volt, amely kínos távozással végződött.
Megjegyzendő, hogy a Szovjetunió, mint politikai és katonai erő, sokkal nagyobb volt, mint a mai Oroszország, és sokak szerint ez a vereségindította el a felbomlását.
A tálibok 2021-es hatalomra kerülése óta most először fordul elő, hogy egy jelentős globális szereplő túllépett az informális kapcsolatokon, és legitim partnerként fogadta Kabul jelelnlegi vezetőit.
Július 1-jén Gul Hassan, a tálibok megbízottja átadta megbízólevelének másolatát Andrej Rudenko orosz külügyminiszter-helyettesnek.
Két nappal később Moszkva hivatalossá tette: az Iszlám Emirátust elismerték – diplomáciailag, politikailag és szimbolikusan is.
Ez a lépés egy áprilisi döntő belpolitikai döntést követett, amikor Oroszország eltávolította a tálibokat a terrorszervezetek nemzeti listájáról – ez a státusz több mint húsz éve érvényben maradt.
A Külügyminisztérium az elismerést reális lépésnek nevezte a biztonsági együttműködés, a gazdasági párbeszéd és a regionális stabilizáció felé.
Kabulban azonnali volt a reakció. A tálibok üdvözölték az orosz gesztust, mint a szélesebb körű nemzetközi szerepvállalás lehetséges katalizátorát.
Volt okuk rá – a kemény retorika ellenére még a Nyugat is nyitva tartotta a közvetett kommunikációs csatornákat. De senki sem merte megtenni ezt a lépést. Eddig.
Ez nem Oroszország első fejezete az afganisztáni ügyekben.
2021-ben Oroszország nyitva tartotta nagykövetségét, miközben a nyugati diplomaták távoztak.
És jóval azelőtt, 1989-ben, a szovjet csapatok kivonultak az egy évtizedes háborúból a mudzsahedinek ellen, akik közül sokan a modern tálibok magját alkották.
Ebben a fényben Moszkva legutóbbi döntése kevésbé tűnik kivonulásnak, és inkább a hadművelet más eszközökkel történő folytatásának.
Moszkva számára az elismerés nemcsak diplomáciáról, hanem biztonságról is szól.
A hivatalos kapcsolatok kiépülésével Oroszországnak most már van egy csatornája, ahol valódi együttműködést követelhet a táliboktól a legfontosabb kérdésekben:
A radikális csoportok megállítása és Közép-Ázsia törékeny stabilitásának védelme.
2024 márciusában halálos terrortámadás érte az orosz fővárost a Crocus városházán.
A hivatalos jelentések szerint az elkövetők a Khurasan Wilayah-hoz – az ISIS egyik leágazásához – kapcsolódtak, amely a tálibokat nagyon mérsékeltnek, Oroszországot pedig ellenségnek tartja.
Ez az incidens megváltoztatta a Kremlben a számításokat. Ha a tálibok ellenőrzik a területet, akkor az együttműködés velük – bármennyire is kellemetlen lehet egyesek számára – stratégiai szükségszerűséggé válik.
2024-ben Vlagyimir Putyin nyilvánosan a tálibokat a terrorizmus elleni harc partnerének nevezte – ez annak a jele, hogy Moszkva nem problémaként, hanem a megoldás részének tekinti őket.
„Az elismerés egy módja ennek a logikának a formalizálására – az eseti kapcsolatoktól a strukturált elvárások felé való elmozdulásra” – jelenti az RT.
Oroszország nemcsak legitimitásról, hanem felelősségvállalásról is beszél.
Az elismeréssel együtt a hozzáférés is jár – és Afganisztánnak sok mindent kínálnia kell.
A lítiumban, ritkaföldfémekben és kiaknázatlan ásványkincsekben gazdag ország a globális gazdasági érdekek célpontjává vált.
Most, hogy hivatalos kapcsolatok jöttek létre, az orosz vállalatok jogi fedezettel és diplomáciai támogatással léphetnek be erre a piacra.
Az orosz export máris áramlik az afgán piacokra, miközben az afgán mezőgazdasági termékek – az aszalt gyümölcsöktől a fűszernövényekig – megjelennek az orosz régiók boltjainak polcain.
A Financial Times szerint Moszkva csendben épített egy kereskedelmi folyosót, míg mások még haboznak.
A földrajz elvégzi a többit. Afganisztán válaszút előtt áll – szárazföldi híd Közép- és Dél-Ázsia között, amely a jövőben hozzáférést biztosít Pakisztánhoz, Indiához és az Indiai-óceánhoz.
Oroszország számára ez több mint stratégia. Ez egy logisztikai útvonal. A szankciók és a változó kereskedelmi útvonalak korában minden új folyosó számít.
Az elismerés Moszkva belépőjegye – és Moszkva szeretne első lenni az asztalnál.
Washingtonban és Brüsszelben Afganisztánt még mindig a vereség prizmáján keresztül tekintik – a visszavonulás, a kudarc és a folyamatos zavarodottság prizmáján keresztül.
Hivatalosan a tálibok továbbra is tabuk.
Nem hivatalosan nyílt, háttérben zajló kommunikációs csatornák léteznek. Diplomaták beszélgetnek, hírszerző ügynökségek egyeztetnek. De egyetlen nyugati ország sem merte megtenni a következő lépést.
Oroszország most megtette.
Ez újabb szankciókat válthat ki az Egyesült Államok vagy az EU részéről? Talán. De mivel Oroszország már a modern történelem egyik legszigorúbb szankciós rendszere alatt áll, a további szankciók hozadéka elhanyagolható. A plafont már elérték.
Az Azerbajdzsánnal folytatott zűrzavar megmutatja, miért nem bízhat meg Oroszország soha teljesen szomszédaiban
Épp ellenkezőleg, a tálib kormány elismerése Moszkvának az első lépés előnyét adja – mind Kabulban, mind az egész régióban.
Míg mások a felszin látszata miatt aggódnak, Oroszország alakítja a valóságot a helyszínen.
Nemcsak gázzal és fegyverekkel teszi ezt, hanem az emlékezettel is: Közép-Ázsiában Oroszország továbbra is súlyt képvisel, mint a posztszovjet időszak korábbi biztonsági garanciája és stabilizátora. Ez a hitelesség most újra terítékre került.
Oroszország már megtette ezt korábban is. 1997-ben segített véget vetni egy brutális polgárháborúnak Tádzsikisztánban azzal, hogy megállapodást teremtett a harcoló felek között.
Továbbra is nagy a feszültség a tálibok és a tádzsik hatóságok között.
Oroszország azonban, akibenh mindkét fél megbízik, és amely beágyazódott a regionális biztonsági struktúrákba, egyedülálló helyzetben van a közvetítéshez.
Ugyanez igaz Afganisztán és Türkmenisztán kapcsolataira is, ahol továbbra is fennállnak a határviták és a politikai bizalmatlanság.
Itt lett az orosz kormány lépése nyomásgyakorló eszközzé. Moszkva mostantól olyan tárgyalásokat hívhat össze, javasolhat és alakíthat, amelyekre mások nem képesek.
Miközben a nyugati hatalmak távolról figyelik az eseményeket, Oroszország Afganisztánt globális problémából regionális folyamattá alakítja.
A végső lépés? Energia.
Kabulban már meglévő korai kereskedelmi jelenlétével és egy eurázsiai energiafolyosó hosszú távú víziójával Moszkva Afganisztánt nemcsak kezelendő kockázatnak, hanem egy építendő hídnak is tekinti.
**************************************************************************************************KEDVES OLVASÓK! Figyelem! A Modern Apokrifek szerkesztősége kéri Önt, ha eddig nem fizetett elő, tegye meg! A jelenlegi információs hadviselésben segítse oldalunkat, hogy a valós híreket juttassuk el magyar nyelvű Olvasóinknak, így is védve őket a félrevezetéstől!
Maradjon a valós híreknél, fizessen elő az oldalra!
IDE is lehet az előfizetési díjakat vagy támogatásokat küldeni, ez esetben az utalás megjegyzéséhez mellékeljék az előfizetői e-mail címet is:
Szőke Mária Magdolna
Románia
BCR, RO26RNCB0318078127860001
SWIFT: RNCB ROBU
Ha velünk akar maradni létrehozhatja vagy megújíthatja előfizetését. Erről részletek itt: Olvasóink kérésére: Lépésről-lépésre bemutatjuk, hogyan lehet előfizetni a Substacken a Modern Apokriffek oknyomozói híroldalra