mikor a holdfény az útra loccsant
egy nomád harcos keresztet vetett
és Isten vérbe mártott tollával
átírta ezt a történetet
valami halál bolyongott akkor
száz arca volt és ezer átka
és én sírva ráborultam
a feketébe vont palotára
a szeretet kiszállt a sírból
lopott egy lepedőt s horrort játszott
és valami istentelen senki
felforgatta a szép világot
a szellemcica karcsú teste
mint testőr állt a sötét éjben…
és ott settenkedett a Sátán
engem lesett: hát táncra kértem…
és ez a tangó, óh ez a tangó
hol világok végén világok vére…
hol démonok árulnak mindent
hol nem tudni mi lesz a vége!
óh ez a tangó, óh globálbordély
hol istenfia csak koldusok álma
hol a galaktikus nagy semmi
csak lélekpete a valóságba
és megtermékenyül a kozmosz
hol Isten arcán kisember mászik
hol valami dohos lebujban
ezer bús angyal orgiázik
hol a kedvesem farkassá válik
vonyít, morog a te…
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to Szőke Mária Magdolna - Modern Apokrif to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.