IRODALOM - POÉZIS: Sámánkereszt – Magyarok imája

...ura a földnek, ura a tűznek

fekete lovakat ordasok űznek!

ura a Napnak, ura a Holdnak

ura élőknek, ura a holtnak

...idegen most már a sámán nóta

kicsorbult hangom Verecke óta…

                  ***

Fehérlófia álmod az égen

vágytól fuldokló holdfénykönny régen

regös hegedőnk rekedt és ütött

arcunkat marja foszforzöld üszök

                ***

...barna Földanyám, ezüst Vízanyám

arany Napanyám, sötét Holdanyám

könyörgök nektek múljon az átok

holnapot lásson jövendő látnok

fehérlóvérünk csorog a lángba

nyelvünk ne tépje idegen lándzsa

máglya a múlt és rőzse a jelen

sámánok anyja legyél most velem!

                           ***

táltosok dobján dübben a végzet

megkötött vizű lélekigézet

veréb-álruha óvja Turulunk

kopjafák körül arcra borulunk

             ***

ősanyánk ki Magort s Hunort adtad

irgalmát add a holnapoknak

segítsd és őrizd megmaradt hitünk

csodaszarvasként menekvő szívünk

     ***

...jaj...miért nem szól sámánok dobja???

zuhanó idő hálóba fogta

ó jó uram, hisz görnyed a vállad

tépett és véres holló szakálla…