IRODALOM - Kézenfogva - Embermesék

Olvass, lazíts, gondolkodj az Apokalipszis idején is

Figyelem ma a nyüzsgést a villamosmegállóban. Sietős, fáradt emberek, ideges tekintetek, okos telefonokba kapaszkodó kezek, ahogy görcsösen fogják azokat az érintőképernyős agymosó szarokat, jaj, félnek a valóságtól, hát nem engedik el a virtuális valótlanságot. Alapjáraton elég lehangoló ez a modern káosz-bazár, ez a nagyvárosi ámokfutás.

Olcsó és élettelen valahogy... Idegesítő. Lelketlen. Apokalipszis, ahol eltéved az ember.

És akkor meglátok valamit, azaz valakit, azaz pontosan valakiket.

Két öregember, egy öreg férfi és egy öreg nő... töpörödött aggastyánok, kézenfogva baktatnak a semmibe szaladó tömegben. És a szemem megakad a kezükön, az egymásba fonódó , öreg kezükön, ahogy összekapaszkodva baktatnak át a tömegen... Elvarázsolva figyelem őket.

Az öreg mamát és az öreg tatát, a kézenfogott életükkel, ahogy mennek a sok lelketlen zombi között...Nem okostelefon va…