IRODALOM - Embermesék: Öreganyó kalapban

Igazán elegáns kis nénike az alábbi történetemben szereplő öreganyó. Pedig Isten a megmondhatója, milyen keservesen éldegél kicsike nyugdíjából, abba a tiszta, de kopott kis szoba-konyhás udvari lakásban, mely megmaradt neki férje halála után. Gyereke nincs, mint mesélte, akarták ők, de nem született.

Öreganyó sokat olvasott, szereti a szép zenét és mindig mosolyog. Ráncos szemhéja alatt kis kék lámpásként ravaszul csillog a szeme, mert öreganyó mindig átveri a nyomort, kicselezi a rosszat. Igazi túlélő. Egy kedves, öreg huncut. És mint mondja, az üres kenyérnek is nagyon finom íze van ám, élet és isteníze...

Tavaly télen az egyik angol turkáló előtt találkoztam öreganyóval, bámult befele s szomorúan számolgatta a kezében levő pénzt. Köszöntem, ő meg visszaköszönt. Kérdeztem, mi jót csinál ebben a kutya hidegben? Mondta, a téli fűtését szeretné megoldani, csak épp nem futja a „projektjére”. Nevetett a szón, hogy „projekt”, mondta is, ezt biza elmajmolta a mai divatos szlengekből. Kérd…