IRODALOM- Embermesék: Mezítlábaink…

Azt hiszem a lelkemnek is van lába, mégpedig olyan lába, amelyik fázni tud. Sőt a lelkem lába ha olykor mezítláb jár a világ fagyos, embertelen dimenzióiban és fázik… nagyon fázik…Hideg van. Kívül-belül.

Mikor jöttem haza s bementem a piacra vásárolni, megláttam, milyen lehet az igazi fázás.

Két koldusgyerek volt.

Egy fiúcska és egy kislány. És a kislány mezítláb volt. Kapkodta meztelen két lábát a jeges aszfalton és én hirtelen a modern világ virtuális csodáira, chippjeire gondoltam, erre a kibaszott modern semmire, ahol csak a nyomor és az embertelenség maradandó…

A két gyerek magyarul beszélt. Hogy kell, „csináljanak” 10 lejt, mert az Enikőnek máma leszakadt a papucs a lábáról. Félelmetes volt nézni ott az ideges tömegben ezt a mezítlábas koldusgyereket. Nem vagyok egy romantikus lélek, de azt se tudnám megtenni, hogy ilyenkor…