IRODALOM: EMBERMESÉK - Marcona

Megyek a boltba, kaja kell, a cicának is , nekem is. Ilyen ez az evés, ha egyszer rászoktatnak, nehéz leszokni róla...

Szóval megyek a boltba s a rogériuszi piac háta mögött levő üzletsornál a péksüteményeket kínáló üzlet előtt egy szembeszökő férfiúra leszek figyelmes. Igazi marcona alak, majd kétméteres, kopasz, kigyúrt, szolidabb macsóelegancia, kemény tekintet, látszik, ha kell, egymaga megver egy rögbicsapatot.

A levegőben ott terjeng a frissen sült süti szaga, ilyenkor délidőben beindítja ez a nyálelválasztó mirigyeket. Biztos a szomorú kóborkutyáét is, amely ijedten, alázatosan bóklászik ott és szimatol. Barnás, farkaskutya jellegű, keverék buksi, okos, sokat látott szemekkel. A marcona csávó a péksütis ablakhoz megy s kér két süteményt. Aztán leül a kőpárkányra, odainti az ijedtszemű kóborkutyát és amúgy testvériesen elkezdenek falatozni, a marcona macsó meg az árva kutya.