(Embermesék, a betonvárosból)
Szombat óta Imrén jár az eszem. Kicsit félve, kicsit aggódva és sok - sok kérdőjellel gondolok rá, ha a napi rohanásban eszembe jut. Imre tizenegy éves. Fehér, telt arcocskája van, nagyon szépen tisztán beszél magyarul, sőt nem is volt koszos vagy büdös, ami azért érdekes az ő személyleírásában, mert Imrét egy kuka mellett ismertem meg szombaton délelőtt.
Az úgy volt, hogy szombaton a barátném konyhájából kiselejteztünk egy asztalt s oda tettük le a kukák mellé, gondolván, valamelyik szegény embernek még jól jöhet. A barátném ott találkozott össze Imrével s mire én is odaértem, mondta, hogy várjak, mert itt ez a fiúcska és éhes és enni kért. Kinga tehát visszament a házba, hogy összepakolja az éhes gyereknek az előző esti vacsorából megmaradt húst és miegymást, mert akármilyen szar ez a globalizált nyavalya, amibe itt élünk, minket még úgy tanított Berta mami, hogy ha van kenyerünk, éhesen ne engedjük el az éhes embert …
Szóval, míg Kinga ment kajáért, én e…
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to Szőke Mária Magdolna - Modern Apokrif to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.