Valahol, ahol nem látszanak már az árnyékok, valahol, ahol nem fáj már a mozdulat, ott laknak a jó lelkek… Azok a Jó Lelkek, akik megpróbáltak jó emberek maradni egy olyan világban, ahol már legtöbbször a rosszat tapsolják meg a nemlátók… Valahol tehát, ahol fényes ködökben surrannak az angyalok, ezeket a Jó Lelkeket galambok kísérik át abba a másik színelátásba, ahol a Gonosznak már nincs ereje és hatalma az Emberek felett.
Galamb néni tanította meg ezt nekem.
Galamb nénit igaziból Rózsika néninek hívták, Horváth Rózsika néninek és természetrajz-szakos tanárnő volt vagy 45 évig. Szenvedélyesen szerette a Teremtett Világot és szerette benne az eltévelyedett embert is. Mikor megismertem már túl volt a nyolcvan esztendőn, okos szemű, ősz hajú idős hölgy volt és ült a parkocska egyik lócáján és magot szórt a körülötte tülekedő galamboknak.
A városi galambok, vagy, ahogy egyesek hívják őket, a szárnyas patkányok pedig mintha megszelídültek volna a néni közelében, határozottan fegyelmezett…
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to Szőke Mária Magdolna - Modern Apokrif to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.