IRODALOM: Embermesék - Emil tata ( apám emlékére)

Most volt apám halálának évfordulója... Huszonhárom esztendeje volt a borús, novemberi nap, amikor egyszercsak ott álltunk a temetőben, a családi sírnál és a koporsó oldalán ott virított a felirat: "Szőke Emil, élt 69 évet".

Keserű grappe-fruit ízzel bujkál a gyász a lelkemben... és réges-régi történeteteket hoz elő apámról, akit mindenki csak Emil tatának hívott már a végén. Apa volt, erős akaratú, keményfejű családfő. Egy hatalmas műveltségű, magyar vadember, aki valami furcsa Rejtő-figuraként járta be az életet. Sokat köszönhetek neki.

Ő ragaszkodott a nevemhez is. Ahhoz, hogy Mária-Magdolnának nevezzenek el, így egybe leírva, ahogy a régi írásokban szerepel. Ez is kedves családi anekdota lett nálunk. Kései gyerek vagyok, édesanyám már a negyven fele közeledett, mikor áldott állapotba került velem. Kicsit meghökkentek a kései gyerekáldás miatt, de aztán apám, saját elmondása szerint háromszor egymás után azt álmodta, hogy valakivel beszélget, aki azt mondja neki: Lányod lesz és Má…