Ma szerkesztőség után kimentem a temetőbe, hogy virágot tegyek, és mécsest gyújtsak továbbment szeretteim sírján. Szép idő is volt, meg nem volt még az a rettentő tömeg ami holnap és holnapután ellepi majd a hatalmas váradi sírkertet. Ételt is vittem, mert az őskeresztény hit szerint, Halottak Napján Isten megengedi, hogy a holtak lelkei pár órára visszatérjenek a földi világba, hogy lássák azokat, akiket szeretnek s ilyenkor éhesek ezek a lelkek…
Európa több részén mai napig ilyenkor kiteszik a vacsoramaradékot a kapu elé, vagy megetetnek egy koldust, de találkoztam olyan szokással is, katolikus lengyel falvaknál, ahol kenyérdarabokat szórtak szét a sírhantok között. Hát én elfeleztem ebédemet s a felét elvittem, hogy a temetőbe kolduló valamelyik istennyomorultját megkínáljam vele… s az ő jóllakottságát felkínáljam anya, apa és a többiek lelkének…
Az is eszembe jutot…
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to Szőke Mária Magdolna - Modern Apokrif to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.