Embermesék: Öregasszony zöld tornacipőben

Leszálltam a rogi-piacnál a villamosról. A tömeget kerülgetve iparkodtam a lépcsőfeljárók fele, mikor a lépcsősor mellett megakadt a szemem egy rikító, foszforzöld tornacipő talpán. Ez félig le volt szakadva egy ócska fekete-zöld tornacipőről, amiben meg egy nyomorúságos öregasszony állt.

Benne folytatódott a foszforzöld cipőtalp. Nem is állt, inkább görnyedt, rágörnyedt a lépcső melletti betonpárkányra, hátat fordítva a villamosmegállóból és a piacról hömpölygő tömegnek, az egész világnak.

Öreg volt és láthatóan nagyon szerencsétlen.

Rongyos gönceiből avas szegényszag áradt, arca puffadt volt és nagyon - nagyon szomorú…Ha a nyomorúságos szomorúságot meg kellene, valaha festenem, hát egész biztos ilyennek festeném meg.

Tévedés ne essék, ez a rongyos, magányos öregasszony nem koldult, mint mondtam volt, épp ellenkezőleg , háttal…