1956 - In memoriam Pesti Srácok
1956 - In memoriam Pesti Srácok
Magyar ember, most állj meg egy pillanatra s mondj el velünk ma egy fohászt...
Te, aki magyarul szólsz, magyarul élsz bárhol e világon, te aki messzi utak évezredeit, szabad vágtatásokat, sztyeppén feldübbenő ősi táltosdalt, Ave Máriát és székely himnuszt, hazát, harcot, magyar bűnt és magyar átkot érlelsz itt a szmogos fellegek alatt, téged kérlek , állj meg egy pillanatra s mondj el velünk ma egy fohászt...
Egy imádságot, egy Miatyánkot, egy cseppnyi emlék-emberséget értük, azokért akik 1956-ban egy áruló világ béklyójában is nemet tudtak, nemet mertek mondani az ember és istentagadó, ateista , sátánista diktatúrának.
Mondhatod ezt az imát halkan, magadban vagy akár hangosan, oly mindegy, csak magyarul mond értük és engedd meg, hogy az imádság időtlenségében az 1956-os hősök lelke mint egy gyertyafény felvillanjon a Te lelkedben is és talán mutasson utat neked, nekünk is, bárhol is legyél, bármilyen ketrec vagy béklyó fogságában élj...
Mert kell ez a fény nekünk ma is, talán soha nem kellett ilyen nagyon, mint most, amikor ugyanazok a sátáni erők fojtják jelenünket, akik ellen 1956-ban ők, a Pesti Srácok szembe mertek szállni...
Isten lelke, a szabadság szerelme vezette őket s lehet belehaltak, de szabaddá váltak és mostmár szabadok is maradnak mindörökké, az én lelkemben, a te lelkedben valamennyi magyar lelkében és valamennyi olyan ember lelkében, aki elmond értük egy fohászt és elmond minden olyan emberért egy imát, aki a szabadságáért nem fél szembeszállni a pokol seregeivel...
A történelem színpadán ezeken a sátáni zsoldosokon gyakran változik a jelmez, de a céljuk mindig ugyanaz, elpusztítani a szabad emberi lelket, magát az emberi szabadságot, hiszen Istent csak a szabad ember látja, a lelkében szabad ember...
S lássuk be, szükségünk van, nagyon is szükségünk van arra, hogy a Pesti Srácok szellemisége, vérben éledt, tűzben edzett hite és bátorsága ismét feltámadjon...hiszen még mindig és újra támadnak a Sötétség Seregei magyarra és nem magyarra egyáltalán...
Nézz szét a világban, nézzd meg modern, digitális bilincseid, nézzd meg nyakadon a láncot, arcodon a szájkosarat, lelkeden a béklyót, hiteden a Sátán sebét... és szedd össze magad.
Gondolj rájuk, akik nem féltek meghalni , hazájukért, házukért, lelkükért...
Állj meg tehát egy percre te, aki magyarul szólsz, magyarul élsz bárhol e világon, te aki messzi utak évezredeit, szabad vágtatásokat, sztyeppén feldübbenő táltosdalt, Ave Mariát és székelyhimnuszt hazát, harcot, magyar bűnt és magyar átkot érlelsz itt a szmogos fellegek alatt, téged kérlek , állj meg egy pillanatra... és imádban kérd őket, az 1956 szabadságos lelkeit, hogy onnan a magosságoS menyországból segítsenek bennünket megmaradni és megmenteni a lelket, a hazát, a házat és a hitet...
Marschalkó Lajos csodálatos verse :
Marschalkó Lajos
ÚJ BIBLIÁT
Életrajz
Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv,
Szakálas Marxok írtak Bibliát,
De Sináj hegyén csipkebokor gyúlt ki
S szólitotta az embernek fiát:
"Össze kell törni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát,
Különbet írt, mint Máté, az apostol,
Vérével annyi sok magyar diák.
Az Új Heródes hiába parancsolt,
Hiába küldött gyilkos sereget,
Bégő bárányként nem akartak halni
E csillag-lelkű magyar gyerekek.
Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak
A katonák s a sápadt férfiak...
Harcolni, halni senki sem akart itt
E vérző, árva gyerekek miatt!
Bábel mocsarán lángolt a neon-fény,
Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz,
S túl hős-halált halt egy kis iskoláslány,
Hogy fénybe gyúljon a magyar tavasz.
Itt elvet árult a néptribun, s a kalmár
A templom előtt mérte aranyát...
S ott szabadságért szent halálba küldték
Fiaikat az édesanyák. És meghaltak a tízéves kis hősök,
Niobe mégse siratta fiát.
Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát.
Hősi temető van-e a világon,
Hol együtt nyugszik kétszáz kisgyerek?
S a hant alól is azt sikoltja vérük:
-- Segítsetek, ti népek, emberek!
Fáklyát gyújtott a kislány en-testéből,
Jézus! Az égből Te láttad magad,
Száz kis Szent György és ezer kis Jeanne d'Arc
Halt ott érted a romfalak alatt.
Nyugat-Pilátus hókezeit mosta,
A farízeus rádión beszélt,
S kétszáz gyerek-hős szállt a temetőbe,
Szabadság ura... mert csak érted élt.
Szabadságot! -- így üvöltött a börze,
Míg kavargott a véres vad tusa,
De szabadságért egyedül veszett el,
Magyarország, -- a népek Krisztusa.
Ám föld alól és a temetők árkából,
Felsírnak halott magyar gyerekek,
Kis csontkezük az égre dörömböl,
Áruló Nyugat -- százszor jaj neked!
Kialszik fényed, szabadság Júdása,
Összedőlsz, gyáva nyomorult világ,
S szét fogjuk zúzni minden kőtábládat,
Át fogjuk írni minden Bibliád."